Fotótémát kerestem. Kezemben a fényképezőgéppel elindultam szerencsét próbálni. Mentem, mentem, mendegéltem, egyszer csak elértem egy várkastélyig. No, itt nem őrködött semmiféle sárkány, hát egyszerűen bementem. A királykisasszony már menyasszonyi ruhában várt az ablak előtt. Nagyon szép volt, tényleg – lehet, helyben feleségül vettem volna, s most dióhéjban ereszkednénk le a Maroson az idők végezetéig, ha férfi lennék. No, de témának téma, kezdtem is gyorsan keccegtetni a gépemet.
A királykisasszony egy darabig tűrte, ám hamarosan megelégelte ezt az udvarlási formát – nem így nevelték, na! – fogta magát s a csokrát, s kiszaladt a várból. Én meg utána… na ná! csak nem fogom elereszteni ilyen könnyen a témát. Szerencsémre hétmérföldes bakancs volt a lábamon, különben nem győztem volna lépést tartani vele.
Mit gondoltok, hova igyekezett? Hát nem éppen az első kocsmába, de az elvarázsolt erdősarki vendéglőbe, mert az hamarabb útjába esett. No, és kivel találkozott ott? Hát a vőlegénnyel, természetesen. Ilyen is csak a mesékben fordulhat elő. Jó, hogy jelen voltam… különben járhatnátok utána, ha nem hinnétek…
A mese szerzője: Gáspár Melinda, alias: Hancur!















